Bejegyzések

ShikaTema - Vacsora

  Fáradtan sétált Konoha utcáján. Szőke haját négy coffban fogta össze, legyezője hátára szíjjazva, lila blúza, s fekete szoknyáját a nap sötétebbnek tüntette fel. A lemenő nap. Mennyire szerette ezt a napszakot, hamarosan vége a napnak, s a másik nap egy új reményt kelt az emberben. Remény? Kérdezte magától a szőkeség, majd egy fáradt sóhajjal házához oda lépett. Már lassan két éve, hogy Sunakaguréből Konohába költözött, egy Nara miatt. Ki nem is figyel rá, s csak fájdalmat okoz neki. - Temari! – kiáltotta valaki utána, még mielőtt belépett volna biztonságot nyújtó menedékébe. - Shikamaru? – fordult meg kérdő tekintettel. – Mit szeretnél? - Cs… Csak azt szerettem volna meg kérdezni, hogy vacsoráztál e már. – vakarta meg tarkóját zavartan a barna hajú. A szőkeség már válaszolt volna, mire megmordult a hasa árulóan. A szőkeség elpirult zavarában, s nemlegesen megrázta a fejét. - Akkor szépen eljössz velem vacsorázni. – vigyorogta a srác, majd karon ragadta a kiszemeltjét, s e
Megjegyzés küldése
További információk

SasuSaku: Terhesség

  Szakadó esőben futott az utcán, csuklyája hollófekete haját elfedte, de még így is elázott. Elért egy ismerős házat, majd becsörtetett rajta. A hangra egy rózsaszín hajú kijött a konyhából, és látta, hogy kedvese elázott. - Mondtam, hogy nem kellett el menned a boltba. Mondtam, hogy találtam itthon fagyit, és kesudiót. – sóhajtva vette el párjától a zacskót, és visszament a konyhába. - Nem baj, még hoztam, biztos, ami biztos. Egyre kívánatosabb vagy, pedig még csak a második hónapban jársz. – vette le a köpenyét, és cipőjét. Arája után ment, majd letérdelt a lány előtt, s felhúzta annak pólóját, majd egy puszit nyomott a pocakra. - Látod, milyen apád van, mit meg nem tesz anyádért? – tette kezét a még lapos hasra. - Na, gyere, te nagy, erős, férfi, nehogy megfázz, nem úgy, mint múltkor. – fogta meg párja kezét, s maga után húzva a fürdőbe a fejére tett egy törölközőt. A feketeség leült a kád szélére, s cseresznyéjét ölébe húzta, miközben újra a póló alatt matattak a keze
Megjegyzés küldése
További információk

Eső

Kép
- Komolyan, hogy nekem miért kell pont egy mocsaras részben, ezeket a növényeket keresni? Tsunade-sama is elmehet a fenébe. – sopánkodott a smaragd szemű. – Hát persze, kezdj el te is. Nincs elég bajom, még az eső is esik? – sziszegte, majd csapot-papot ott hagyva, egy fedezéket keresett magának. Egy nagy fa alatt talált magának menedéket, de tudta, hogy egy védettebb helyet kell magának találnia. Az eső zuhogott, mintha dézsából öntötték volna, a fiatal nő, hajából csepegett a víz, mivel sejtette, hogy nem fog egy könnyen elállni. Megfogta a táskáját, amibe gyűjtötte a gyógynövényeket, a derekára erősítette, majd elkezdett futni egy jobb menedékhely találásában. Hosszú rózsaszín haja bele-bele akadt a fák ágaiba, ezért a lány összefogta, hogy ne zavarja őt. - Hogy bír ennyire esni? – morogta, de nem figyelt a lába elé, és megbotlott egy gyökérbe. Legurult a dombról, pont a patakba esve. - Komolyan? Így se vagyok eléggé vizes, még ez is? – sziszegte a nő, majd felpattant. Tov
Megjegyzés küldése
További információk

SasuSaku: Edzés

Kép
  Egy szerelmes pár feküdt az ágyon, egymást ölelték, miközben a nap első sugarai bevilágítottak a szobába. A férfi halk sóhajjal húzta közelebb szerelmét magához, ölelte tovább. A lány boldogan bújt párja biztonságit ölelő karjaihoz, a nap sugara, a lánynak a szeméhez sütött, jelezve, ideje felkelni, el kell kezdeni a napot. A százhatvan centis lány morogva hátat fordított a napsugárnak, s a közel százkilencven centis párjának mellkasába dörgölte a fejét. A férfi erre a cselekedetre megmozgatta a szemhéját és nagy nehezen kinyitotta a szemét, majd vissza is zárta a hirtelen világosság miatt. - Elfelejtettük lehúzni a redőnyt. – dörmögte álmos hangján. - Tudom. – felelte a lány, majd átölelte a férfi nyakát. – Még maradjunk így. – suttogta álmos hangján, s jelezve még maradjanak a meleg takaró alatt. - Kicsim, tudod, hogy Kakashiék nem várnak. – morogta, pedig neki is annyi kedve van kiszállni a meleg takaró alól, mint a cseresznyevirágának . - Tudom, azok a fafejűek képesek rá
Megjegyzés küldése
További információk

Karácsony

Kép
Hát eljött ez a pillanat, mit oly' nem várt életében. Egy nagyot sóhajtva kilépett az irodájából, majd bezárva azt, kifele indult az épületből. Elköszönt a recepción lévő munkatársától, Boldog Karácsonyt kívánva. Kilépve az épületből összehúzta kabátját magán, s a sálját szorosabbra tekerte a nyaka köré, mely el fedte a fél arcát. A térdig érő hóban bandukólt haza. Haza... Mi is ez a szó? Mit jelent számára? Egy barátokkal teli házat? Egy családot? Vagy a szerelmét? Ki tudja, ő maga se tudta. Rózsaszín hajára hópelyhek hullottak. Azt mondják, hogy akinek tiszta a lelke, azon látszódik a hópehely mintája. Bár, ki tudja? Neki se tiszta a lelke. Sok vér tapadt kezére. Lehajtott fejjel sétált haza fele. Arra se vette a fáradságot, hogy felemelje a fejét. Hiányzott neki egy obszidián szemű, fekete hajú egyén. Persze, hogy hiányzott neki, hisz szerelmes belé. Azt akarta, hogy mellette legyen, viszont egyből meggondolta magát. Mily' önző gondolat. Lassan felemelte a fejét, s észre vet
Megjegyzés küldése
További információk

SasuSaku: Folytatás

  Előző fejezet tartalmából: „Már pár órája ment a folyosókon, de eddig még nem találta meg a kijáratot, majd egyszer csak, víz csobogására lett figyelmes, a hang irányába kezdett futni, mikor a háta mögül hallotta, hogy a banditák követik, ezért gyorsabban kezdett el futni, majd az ablakon kiugorva a mélybe zuhant.” Most: Nagy csobbanással érkezett a vízbe, majd kiúszott a partra, észre se vette, de megsérült az oldala, - Talán akkor, amikor kiugrottam az ablakból . – gondolta magában. Begyógyította a sérülését, majd a sűrű rengetegbe vetette magát. Órák óta gyalogolt, fáradt volt, és éhes, már régen megszáradt, de tudta, hogy minél előbb meg kell találnia Sasukét. A háta mögül lábdobogásokat, és kiáltásokat hallott, egyből elkezdett futni, tudta, ha most nem menekül meg, akkor itt fog meghalni. Nem figyelt a lába elé, és egy kiálló gyökérbe elbotlott, s lebukfencezett a domboldalon, egyből felpattant, s tovább futott. Eközben Sasuke se tétlenkedett, kereste cseresznyevirágát
Megjegyzés küldése
További információk

SasuSaku-Kezdet

Kép
Egy rózsaszín árny suhant el a háztetőn. Gyorsan haladt a Hokage ház felé, most tért vissza a küldetéséről, s szeretne minél hamarabb az ágyába kerülni, hogy kipihenje a küldetés fáradalmait. Macska formájú Anbu maszk takarta el arcát. Mikor oda ért a Hokage házhoz, a folyóson sétálva elért a kívánt ajtóhoz, illedelmesen bement, majd mikor hallotta a „szabad” szót belépett az ajtón. - Látom sikeresen végeztél a küldetéseddel. – mosolyodott el a férfi a székben, mire a lány bólintott. – Történt valami a küldetés során? – kérdezte az ezüsthajú férfi. - Nem. – felelte tömören a lány. - Rendben, a jelentésedet add ide, utána mehetsz. – mire a lány a férfi asztalára letéve a jelentését, elindult az ajtó felé, s mielőtt kilépett volna az ajtón Kakashi megszólalt. – Sasuke visszatért, és Konohába marad. - Jó, és? – kérdezte a lány üresen. – Kakashi-sensei már régen nem táplálok iránta érzéseket, és ezt te is tudod. – fejezte be mondandóját a lány, s kilépett az ajtón. A férfi
1 megjegyzés
További információk