Eső
- Komolyan, hogy nekem miért kell
pont egy mocsaras részben, ezeket a növényeket keresni? Tsunade-sama is elmehet
a fenébe. – sopánkodott a smaragd szemű. – Hát persze, kezdj el te is. Nincs
elég bajom, még az eső is esik? – sziszegte, majd csapot-papot ott hagyva, egy
fedezéket keresett magának.
Egy nagy fa alatt talált magának
menedéket, de tudta, hogy egy védettebb helyet kell magának találnia. Az eső
zuhogott, mintha dézsából öntötték volna, a fiatal nő, hajából csepegett a víz,
mivel sejtette, hogy nem fog egy könnyen elállni. Megfogta a táskáját, amibe
gyűjtötte a gyógynövényeket, a derekára erősítette, majd elkezdett futni egy
jobb menedékhely találásában. Hosszú rózsaszín haja bele-bele akadt a fák ágaiba,
ezért a lány összefogta, hogy ne zavarja őt.
- Hogy bír ennyire esni? –
morogta, de nem figyelt a lába elé, és megbotlott egy gyökérbe.
Legurult a dombról, pont a
patakba esve.
- Komolyan? Így se vagyok eléggé
vizes, még ez is? – sziszegte a nő, majd felpattant.
Tovább keresgélt menedékhely
után, majd egy barlangot látva berohant.
- Picsába ezzel az idővel! – ült le
a barlang falához.
Észre se vette, csak akkor amikor
leült, hogy a lábairól folyik a vére. A kezébe koncentrálta a chakrát, majd a
sérült felületekre oda rakta, és pár perc után már nem is látszódtak. Hajából
kicsavarta a vizet, ami után a pólója következett.
- Sakura? – szólalt meg mögötte
egy mély, és ismerős hang.
A lány hátra fordult, a pólóját
maga elé tartva.
- Sasuke? – nézett a férfire,
majd elvörösödött, mikor tudatosult benne, hogy a melleit csak egy póló takarja
el, realizálva ezt, gyorsan megfordult, s felkapta a nedves pólóját, s visszafordult
a férfi felé. - Hát, ööö, szia. – vakarta meg a tarkóját kínosan.
- Szia. – felelte a férfi, majd
végig mérte a fiatal nőt.
- Hát, ez kínos. Mi lenne, ha én
most lelépnék? Egyezzünk meg, te nem láttál engem, én nem láttalak téged. Na,
benne vagy?
- És mégis hova akarsz menni,
mikor zuhog az eső? – lépett beljebb a barlangba, majd beletúrt hollófekete
hajába.
- Megoldanám. – felelte karba
tett kézzel a nő, próbálta nem mutatni, de fázott.
- Fázol. – jelentette ki a férfi.
- Miből gondolod, hogy fázok? –
kérdezett vissza a nő, mire a férfi meglepődött.
Az obszidián nem mondott semmit,
csak közelebb lépett a lányhoz, aki hátrált, viszont egy nagyobb sziklának neki
ütközött. Az ónix megállt előtte, majd kedvesen rámosolygott, s magához ölelte.
- Rég láttalak cseresznyevirágom.
- Sajnálom, hogy nem tudtam előbb
jönni. – ölelte át a feketeség nyakát, s párja nyakába fúrta a fejét.
- Nem gond, Narutoék hogyan
bírják?
- Nehezen. Nehéz megtéveszteni a
többieket arról, hogy miért lettél „áruló”. – felelte a lány, miközben elhajolt
szerelme nyakától.
- Mondtam még akkor, csak én
tudom elvégezni ezt a feladatot. Egyáltalán, hogy-hogy itt vagy?
- Ja, Tsunade-sama küldött el
erre a mocsaras részre, mert neki gyógynövények kellettek. – érintette volna
meg a csatokat a derekánál, amiket nem talált ott. – A picsába! Hol van a
táskám? – kezdte el kutatni a nagyobb szikla mögött is.
- Táska? – nézett a srác
értetlenül.
- Amibe gyűjtöttem a növényeket.
Ha most abba a kis patakba van, ahova beleestem, akkor felsikítok, és elküldöm
Tsunade-samát a fenébe. – sziszegte a smaragd szemű.
- Mármint erről a táskáról
beszélsz? – húzta ki a pólója alól a srác.
A lány felsikított, majd ráugrott
a párjára, aki ennek hatására elterült a földön.
- Persze a táskának örülsz, nekem
nem. – nézett szerelmére durcásan.
- Neked is örülök, de a táskának
most még jobban, mert nem kell keresgélnem, és Tsunade-sama nem fog kinyírni.
- És a csókom hol marad? – nézett
kedvesére. – Azzal ki tudnál engesztelni.
A lány halványan elmosolyodott,
majd a feketeségnek a szájára tapadt.
Sziasztook! Ebben a pillanatban pattant ki a fejemből ez a fejezet. A helyesírási hibákért elnézést ^^ Szerbusztoook!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése