NaruHina

Egyszer volt, hol nem volt... Kicsit klisés ez a kezdés nem? Ez a történet egy hosszú fekete hajú, levendula szemű leányzóról, s annak a férjéről fog szólni. Ki találtad, hogy kik ezek a szereplők? Nem? Akkor meg mondom, Hinata Hyuugáról, pontosabban Hinata Uzumakiról fog szólni, és Naruto Uzumakiról.
- Naruto-kun. - nyögdécselései megtöltötték a szobát.
- Én is, Hinata, én is. - nyögte a szőke, s mindkettejüket elérte a csúcsot.
Fáradtan feküdt felesége mellé a kék szemű. Betakaróztak, majd a férfi védelmezően átölelte a szerelmét. Már majdnem elaludtak, mikor a házuk mellé szállt egy nagy sas, amiről egy sérült férfi támolygott le, s le segítette szintén sérült feleségét.
- Kik jöttek? - kérdezte álmosan a levendula szemű.
- Sasuke, és Sakura jöttek. Öltözz fel kicsim. - mondta a férfi, ő már majdnem fel volt öltözve, már csak a pólója hiányzott, amit nem talált. - Hinata nem lá... - nem tudta befejezni a mondatát, mivel szerelmén találta meg a pólóját. - Istenem. - nyögött fel a férfi elhalóan. - Nagyon jól áll a pólóm, kicsim, de mivel takarjam el magamat? - kérdezte kajánul a lánytól.
- Egy másik pólóval? - majd a szekrényhez sétálva kivett egy másik férfi pólót, s oda dobta a férjének. - Takard el magad kicsim. - nyújtotta ki a nyelvét a levendula szemű.
Nevetve kiment a szobából a lány, s beengedte a barátaikat.
- Megzavartunk valamit, Hinata? - kérdezte a rózsaszín, miközben gyógyítani próbálta a férjét.
- Te vagy súlyosabb állapotban, Sakura. Magadat gyógyítsd ne engem. - aggódva nézett a cseresznyevirágjára féltette, persze hogy féltette. Hisz terhes volt, nem akarta, hogy neki, és a gyermeküknek baja legyen.
Hinata korrigálva a helyzetet, oda állt a kettő barátjához, s már chakrát akart volna átadni, de a szőke hercege ezt megzavarta.
- Meg se próbáld, Hinata. Nekem több chakrám van, és egyből gyógyít. - mosolyodott el halványan a férfi, s átvette a felesége helyét.
Naruto rá rakta a kettő barátja vállára a kezét, s át áramoltatta a chakrát beléjük. A sebek összeforrtak, viszont a fekete hajú, rá rakta a felesége hasára a kezét.
- Nyugi, jól vannak. - mosolyodott el halványan a nő.
- Vannak? - esett le a férfinek amit hallott. - Ikreink lesznek. - suttogta elhalóan, majd büszkén elmosolyodott. - Hát, igen. Az Uchiha genetika, az Uchiha genetika. - fényezte magát büszkén.
- De ha én nem lennék, megbaszhatnád a genetikáidat. - nyújtotta ki a rózsaszín a nyelvét.
Naruto vigyorogva karolta át feleségét. S gondolta, hamarosan, nekik is lesz gyerekeik.
Vége.
Hát ennyi ez a kis szösszenet. Mivel az Atlantiszosat letöröltem, ez jött a helyébe. Ehhez nem rakok zenét, mivel nem tudok :'D
xXsheepgirlXx (wattpados profil) kérésére írtam, remélem elnyerte a tetszésedet ^^

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SasuSaku: Edzés

Kép
  Egy szerelmes pár feküdt az ágyon, egymást ölelték, miközben a nap első sugarai bevilágítottak a szobába. A férfi halk sóhajjal húzta közelebb szerelmét magához, ölelte tovább. A lány boldogan bújt párja biztonságit ölelő karjaihoz, a nap sugara, a lánynak a szeméhez sütött, jelezve, ideje felkelni, el kell kezdeni a napot. A százhatvan centis lány morogva hátat fordított a napsugárnak, s a közel százkilencven centis párjának mellkasába dörgölte a fejét. A férfi erre a cselekedetre megmozgatta a szemhéját és nagy nehezen kinyitotta a szemét, majd vissza is zárta a hirtelen világosság miatt. - Elfelejtettük lehúzni a redőnyt. – dörmögte álmos hangján. - Tudom. – felelte a lány, majd átölelte a férfi nyakát. – Még maradjunk így. – suttogta álmos hangján, s jelezve még maradjanak a meleg takaró alatt. - Kicsim, tudod, hogy Kakashiék nem várnak. – morogta, pedig neki is annyi kedve van kiszállni a meleg takaró alól, mint a cseresznyevirágának . - Tudom, azok a fafejűek képesek rá
További információk

SasuSaku: Folytatás

  Előző fejezet tartalmából: „Már pár órája ment a folyosókon, de eddig még nem találta meg a kijáratot, majd egyszer csak, víz csobogására lett figyelmes, a hang irányába kezdett futni, mikor a háta mögül hallotta, hogy a banditák követik, ezért gyorsabban kezdett el futni, majd az ablakon kiugorva a mélybe zuhant.” Most: Nagy csobbanással érkezett a vízbe, majd kiúszott a partra, észre se vette, de megsérült az oldala, - Talán akkor, amikor kiugrottam az ablakból . – gondolta magában. Begyógyította a sérülését, majd a sűrű rengetegbe vetette magát. Órák óta gyalogolt, fáradt volt, és éhes, már régen megszáradt, de tudta, hogy minél előbb meg kell találnia Sasukét. A háta mögül lábdobogásokat, és kiáltásokat hallott, egyből elkezdett futni, tudta, ha most nem menekül meg, akkor itt fog meghalni. Nem figyelt a lába elé, és egy kiálló gyökérbe elbotlott, s lebukfencezett a domboldalon, egyből felpattant, s tovább futott. Eközben Sasuke se tétlenkedett, kereste cseresznyevirágát
További információk

ShikaTema - Vacsora

  Fáradtan sétált Konoha utcáján. Szőke haját négy coffban fogta össze, legyezője hátára szíjjazva, lila blúza, s fekete szoknyáját a nap sötétebbnek tüntette fel. A lemenő nap. Mennyire szerette ezt a napszakot, hamarosan vége a napnak, s a másik nap egy új reményt kelt az emberben. Remény? Kérdezte magától a szőkeség, majd egy fáradt sóhajjal házához oda lépett. Már lassan két éve, hogy Sunakaguréből Konohába költözött, egy Nara miatt. Ki nem is figyel rá, s csak fájdalmat okoz neki. - Temari! – kiáltotta valaki utána, még mielőtt belépett volna biztonságot nyújtó menedékébe. - Shikamaru? – fordult meg kérdő tekintettel. – Mit szeretnél? - Cs… Csak azt szerettem volna meg kérdezni, hogy vacsoráztál e már. – vakarta meg tarkóját zavartan a barna hajú. A szőkeség már válaszolt volna, mire megmordult a hasa árulóan. A szőkeség elpirult zavarában, s nemlegesen megrázta a fejét. - Akkor szépen eljössz velem vacsorázni. – vigyorogta a srác, majd karon ragadta a kiszemeltjét, s e
További információk