SasuSaku: Edzés

 

Egy szerelmes pár feküdt az ágyon, egymást ölelték, miközben a nap első sugarai bevilágítottak a szobába. A férfi halk sóhajjal húzta közelebb szerelmét magához, ölelte tovább. A lány boldogan bújt párja biztonságit ölelő karjaihoz, a nap sugara, a lánynak a szeméhez sütött, jelezve, ideje felkelni, el kell kezdeni a napot. A százhatvan centis lány morogva hátat fordított a napsugárnak, s a közel százkilencven centis párjának mellkasába dörgölte a fejét. A férfi erre a cselekedetre megmozgatta a szemhéját és nagy nehezen kinyitotta a szemét, majd vissza is zárta a hirtelen világosság miatt.

- Elfelejtettük lehúzni a redőnyt. – dörmögte álmos hangján.

- Tudom. – felelte a lány, majd átölelte a férfi nyakát. – Még maradjunk így. – suttogta álmos hangján, s jelezve még maradjanak a meleg takaró alatt.

- Kicsim, tudod, hogy Kakashiék nem várnak. – morogta, pedig neki is annyi kedve van kiszállni a meleg takaró alól, mint a cseresznyevirágának.

- Tudom, azok a fafejűek képesek ránk törni az ajtót, de akkor megetetem velük a legközelebbi virágos kertet. – felelte, s kinyitotta gyönyörű smaragd szemeit, s egy reggeli csókot nyomott párja szájára.

Már húzódott volna el, mikor a férfi maga alá gyűrte a nőt, s elmélyítette a csókot, túrt bele annak rózsaszín hajába.

- Na így kell reggeli csókot adni. – suttogta a férfi vigyorogva, miután elhúzódott kedvesétől.

- Te galád! – nyújtotta ki a nyelvét a nő, majd egy gyors mozdulattal a férfit maga alá fordította. – És így kell elterelni valaki figyelmét. – puszilta meg a feketeség nyakát, ahol még az előző éjszaka eseményei látszódtak.

Lekászálódva a férfiről felkapta a srác pólóját, ami a combja közepéig ért, s kiment a konyhába, hogy valami reggelit készítsen maguknak elő. A férfi is kiszállt az ágyból, majd egy fekete bokszert felvéve szerelme után indult, a konyhához érve, neki dőlt a falnak, s nézte, ahogy kedvese sürgött-forgott a konyhába.

- Manó. – szólt a lány hirtelen, mire a férfi felkapta a fejét.

- Tessék?

- Leveszed a felsőpolcról a fűszert, nem érem fel.

- Érdekes, amikor fel kell rakni, akkor feléred. – vigyorodott el kajánul az obszidián.

- Na, manó! – nézett a férfire kiskutya szemekkel, és mikor látta, hogy nem válik be, sóhajtott egyet. – Utállak. – sziszegte, majd megfordulva, felpipiskedett, de még így se érte el a fűszert.

A srác beharapta alsóajkát, s nézte, ahogy a lány combjai, majd azok a szép félgömbök előkerültek a pólója takarásából.

- Pokolba a reggelivel. – sziszegte, majd barátnője háta mögé kerülve, megfordította a lányt, s a pultra ültetve, egyből szájának esett.

A nő hirtelen nem is tudta mit csináljon annyira meglepődött. Mikor ráébredt, hogy párja mit csinál viszonozta a csókját, s átölelte a lábával a párja derekát. A feketeség kezei a pólója alatt motoszkálva, megfogta a gyönyörségeket. Fallosza egyből megkeményedett, s már akciózott volna.

- Sakura-chaaan~, Teme! – törte be a bejárati ajtót a szőkeség, mire a páros megijedve szétrebbent.

- Naruto! – sikított fel hirtelen Sakura, s a kezébe kerülő legelső tárgyat a szőkeség felé dobta, ami éppen egy serpenyő volt.

A serpenyő eltalálta a kék szeműt, majd az kiterült, a lány a méregtől dühösen lepattant a pultról, s oda caplatott a férfihez. A nyakánál megfogta, s egy határozott mozdulattal lefejelte.

- Hányszor magyarázzuk el neked, hogy csengess, vagy kopog te idióta? – sziszegte a lány, majd elengedte a srácot, aki visszahuppant a földre.

- D-De Sakura-chan, csengettem és kopogtam, de furcsa hangokat hallottam, és azt hittem, hogy valaki el akar rabolni.

- Dobe. Ennyire ostoba te se lehetsz. Meg tudod, hogy Sakura tud magára vigyázni, illetve én is itthon vagyok. – fogta a fejét a feketeség, majd a lány combját megpaskolta, jelezve neki, hogy öltözzön fel, ő meg ezt lerendezi.

- Ne aggódj Naruto, ez a te szerencse napod. Szerencse, hogy edzeni fogunk, megígértem Hinatának még tegnap, hogy nem töröm el semelyik csontodat se. Talán. – fejezte be a nő a mondandóját, majd egy angyalt megszégyenítő mosollyal a szobájukba caplatott, miközben a két férfi döbbenetüktől köpni, nyelni nem tudott, még az obszidián szemű is beleremegett párja mondatára.

- Anyám, még engem is kirázott a hideg. – suttogta a feketeség.

- Én halott ember vagyok. – suttogta maga elé a szőkeség, s leverte a víz, hogy nem fogja ezt túlélni, amit a nőtől fog kapni.

- Kellett neked bejönnöd hozzánk. – sziszegte az ónix, majd segített barátjának felállni. – Mindjárt jövök, én is felöltözök, addig maradj itt.

Naruto inkább kiment a házból, hogy ne okozzon több galibát. A férfi barátnője után bebandukolt a szobába, ahol már a bevetett ágy várta. A fekete nadrágján, és fekete melltartóján más nem is volt rajta.

Direkt ezekre a célokra van kitalálva ez a melltartója, hiszen a szegély alján fehér kötést lehet hozzá csatlakoztatni.

- Istenem, megölsz asszony! – sóhajtott fel hirtelen a férfi, mire a lány megrezdülve hátra fordult.

- Asszony? – kérdezte hirtelen a lány. - Te nem öltözöl? Mondjuk, simán elnézném ezt a látványt naphosszat, de semmi kedvem nőket vakarni le rólad, és a feszes fenekedről. – válaszolta a nő, miközben felvette a toppot.

- Feszes fenék? Ino rossz hatással van rád. Sose használsz ilyen szavakat. – nézte a nőt, miközben felvette fekete nadrágját, és a sötétkék pólóját.

- Most miért? Te sokszor a félgömbjeimmel jössz.

- Igen, de én férfi vagyok, te meg csak egy nő. – mihelyst elhagyta ez a mondat a száját, egyből megbánta.

- Hogy mondtad? – kérdezett vissza reflexszerűen a rózsaszín. – Indíts kifele, még mielőtt, én magam ki nem rángatlak. Drágám. – gúnyosan ejtette ki az utolsó szót ajkain, mire a férfi inkább bólintott egyet, és fülét, farkát behúzva kifele indult, felkapta a szandálját, és inkább Naruto mellé lépett.

- Miért nézel ki úgy, mint aki a halálára válik? Ugye nem cseszted fel Sakura-chant ennél is jobban? – pánikolt be egyből a szőkeség, mire a feketeség bólintott. – Kami-sama irgalmazzon, és hogy túléljük ezt. Remélem Kakashi sensei hamar ide ér.

- Miről maradtam le gyerekek? Hát Sakura hol van? – kérdezte az ezüsthajú.

- Itt vagyok sensei. – mondta a lány a srácok mögött, akiket kirázott a hideg, a nő hangsúlyától. - Induljunk. – sziszegte, majd elment párja, és barátai mellett ökölbe szorított kézzel.

- Mit csináltatok? – nézett a feketeség a kettő idiótára. – Hányszor mondjam el nektek, hogy ne basszátok fel Sakura agyvizét, mert senki se fogja megmenteni az irhánkat. – lépett a kettő srác mögé, és csapta őket agyon. – Ha ezt túléljük, szólni fogok Hinatának, hogy neveljen meg téged Naruto. Te Sasuke, hát, majd a temetésedre elmegyek. – felelte jó kedvűen volt tanáruk.

A srácok most már tényleg az összes létező istenhez fohászkodtak, és megfogadták soha többet nem cseszik fel a rózsaszín agyvizét. Mikor elérték azt a helyet, ahol a legelső edzésük volt, mint hetes csapat.

- Egyszerű a feladat. Szerezzétek meg a csengőket. – mutatta fel Kakashi a csengőket.

A lány elmosolyodott, felidézve a régmúltat, majd felvette a kesztyűjét. Összenéztek, majd egyből támadtak volt mesterükre. Kakashinak egyből az eszébe jutott, hogy talán ez mégse volt olyan jó ötlet. A csengőket megszerezve, a Hokage fáradtan rogyott össze.

- Mivel Sakura szerezte meg a legelső csengőt, ezért támadjatok rá. – fejezte be mondandóját, majd egy messzebb lévő fára felugorva elő vette a könyvét. – Áh, végre nyugi.

A srácok összenéztek, és nyeltek egyet, mivel látták, ahogy csapattársuk gonosz mosolyra húzta ajkait. Figyelmeztetés nélkül támadt a két srácra, először Narutot ütötte ki.

- Sasuke-kun. – suttogta vészjóslóan.

Majd egy kunait elővéve párjára támadt. A férfi se tétlenkedett, előhúzta katanáját, és aktiválta a sharinganját, de tudta, ez veszett fejsze, a lány gyors volt. A feketeség hárította kedvese csapásait, de ez fordítva is igaz volt. A szőkeség nagy nehezen feltápászkodott, de úgy gondolta, jobb nem belefolyni, és Kakashi mellé ugrott.

- Szerintem ideje lelépnünk, hamarosan úgyis befejezik, és nem akarom látni, hogy mi történik utána. – mondta hirtelen az ezüsthajú, mire a szőkeség bólintott, s a fák ágain visszaugráltak a faluig.

- Csak nem fáradsz? – kérdezte a feketeség kaján mosollyal.

- Pont ezt akartam kérdezni. – válaszolta a rózsaszín.

A férfi kajánul vigyorogva a lányra vetette magát.

- Add fel. – nyalta meg a lány nyakát.

- Nem. – fordította meg a helyzetüket, s a lábaival leszorította a srác kezeit. – Add fel.

- Feladom. Kakashiék elmentek? – kérdezte hirtelen a srác, miközben a lány hátrébb csúszott, és az obszidián is fel tudott ülni.

- Igen. Miért? – kérdezte a lány értetlen arccal.

- A reggelit nem fejeztük be cseresznyém, és én éhes vagyok. – suttogta vágytól megbabonázott tekintettel.

- De Sasuke, a szabadba vagyunk. – vörösödött el a lány, s már le akart szállni párjáról, mikor a srác megmarkolta a derekát, s ott tartotta, miközben a rinneganjával át teleportálta magukat egy másik helyre, ami távolabb volt a falunál.

- Téged nem fűt a vágy, pontosan az, ahogy belegondolva hogy itt és most a semmi közepén megdugjalak? És itt senki se hallaná a hangodat, csak mi vagyunk ketten. – mozdította feljebb a csípőjét a férfi, s ezzel a cselekedettel a lányból kicsikart egy halk nyögést.

A lány smaragdjai elsötétültek a vágytól, majd egyből rátapadt párja ajkaira. A hollófekete hajú se teketóriázott szerelme kebleire rakta kezét, s elkezdte gyúrni őket. Imádta a kicsi melleit a nőnek, pont tenyérbe valóak, ahogy a feneke is. A férfiak mindig arája fenekén legeltették a szemeiket, hiába tudták, hogy ő az Uchihával van, nem érdekelte őket. Már többen is el akarták tőle venni, de sose sikerült nekik.

„Tiéd! Vedd el, a tiéd!” suttogta az ösztöne. A férfi eleget tett ösztöne kérésének, s a lány sóhajainak miközben gyúrta a melleit, s egyik keze egyre lejjebb vándorolt. Maga alá teperte a lányt, s letépte a melltartóját, majd a nadrágját is a tangával együtt. A nő is megszabadította szerelmét a ruhák sokaságától, s végig nyalta a férfi felsőtestét. A férfi nem várt egyből beillesztette magát a nő forróságába.

- Istenem. – nyögtek fel egyszerre.

A srác először lassan kezdett mozogni, majd egyre gyorsabban mozgott. A nő sikolyai hallatszódtak, imádta, ahogy a férfi birtokolja. Hamarosan a csúcsra értek mindketten, s a férfi fáradtan dőlt kedvese mellkasára.

- Enyém. – sóhajtotta a férfi, s jelölte meg újra arája nyakát.

- Tiéd. – sóhajtotta a lány.

A férfi a smaragdokba nézett, majd kiszállt a lányból, s pólóját szerelmére adta. Majd a bokszerébe belebújt, s nadrágjába is, felvette a lány cafatokban lógó ruhát, majd kedvesét is felkapva, a házukba teleportált.

- Aludjunk kicsim. – felelte az ónix szemű, mire a lány fáradtan bólintott.

A férfi letette ágyukra, majd a nadrágjától meg szabadulva, lehúzta a redőnyt, hogy másnap ne ébressze fel őket a nap sugarai. Befeküdt szerelme mellé, majd magához húzva betakarta magukat, s egy jó éjt-csókot nyomott a lány ajkaira, aki mély álomban szenderedett eközben, párja is követte szerelme cselekedetét, és mély álomba szenderedett ő is.

 

 

Ezt a kis szösszenetet hoztam nektek, így szerda estéjére. Ha tetszett püföld a billentyűzetet, és dobj egy votet. 
Sziasztoook!

U.i.:
(Ezt a fejezetet tegnap töltöttem fel a wattpadra, oda előbb felszoktam rakni, az ilyeneket, célszerű oda regisztrálni, de ide is felrakom most már, hogy három helyes is meglehessen találni, a doksiaimon kívül.)