SasuSaku: Folytatás

 Előző fejezet tartalmából:

„Már pár órája ment a folyosókon, de eddig még nem találta meg a kijáratot, majd egyszer csak, víz csobogására lett figyelmes, a hang irányába kezdett futni, mikor a háta mögül hallotta, hogy a banditák követik, ezért gyorsabban kezdett el futni, majd az ablakon kiugorva a mélybe zuhant.”

Most:

Nagy csobbanással érkezett a vízbe, majd kiúszott a partra, észre se vette, de megsérült az oldala, - Talán akkor, amikor kiugrottam az ablakból. – gondolta magában. Begyógyította a sérülését, majd a sűrű rengetegbe vetette magát. Órák óta gyalogolt, fáradt volt, és éhes, már régen megszáradt, de tudta, hogy minél előbb meg kell találnia Sasukét. A háta mögül lábdobogásokat, és kiáltásokat hallott, egyből elkezdett futni, tudta, ha most nem menekül meg, akkor itt fog meghalni. Nem figyelt a lába elé, és egy kiálló gyökérbe elbotlott, s lebukfencezett a domboldalon, egyből felpattant, s tovább futott.

Eközben Sasuke se tétlenkedett, kereste cseresznyevirágát a fogadót átkutatva nem talált semmi nyomot, ezért kilépve a fogadóból a városban kereste a lányt, minden embertől megkérdezte, látták-e a lányt, mindegyik nemet mondott, mire egy asszony oda ment hozzá.

- Én láttam egy lányt, rózsaszín haja volt. – mesélte az asszony.

- Hol látta Sakurát asszonyom? – kérdezte a férfi idegesen.

- Az erdőben láttam. Éppen menekült valakik elől. – magyarázta a nő, majd elsétált a férfi mellől.

A férfi egy köszönömöt mondott az asszonynak, majd az erdőbe ment, futott a rengetegben, mikor a lány pont belé szaladt.

- Sakura! – mondta könnyebbülten, mire eszébe jutott az, hogy lehet nem is ő lehet, az igazi Sakura. – Mondd csak, ha te vagy az igazi Sakura, akkor mondj olyat, amit az igazi tud.

- Úgy tökön rúglak, hogy ott maradsz, ha felcseszel idegileg. – sziszegte a lány megkönnyebbülten, majd neki is az eszébe jutott az, hogy lehet, hogy nem is ő az igazi Sasuke. – Ha te vagy az igazi Sasuke, akkor te is mondj olyat, amit csak ő tud! – felelte a lány, mire a férfi elmosolyodott.

- Kicsi cseresznyevirágom. – mondta halvány mosoly kíséretében, majd magához vonta. – Mondtam, soha nem hagylak el. – puszilta meg a lány homlokát.

- Ott vannak! – kiáltotta valaki a hátuk mögött, mire mindketten megfordultak.

- Egyáltalán hol van a ruhád, Sakura?

- Hirashi meg akart erőszakolni. – sziszegte a lány. – Letépte a ruháimat, én meg tökön rúgta, majd a lábszárammal arcon rúgtam, és elájult, megszereztem a kulcsokat, kiszabadítottam magam, egy lepedőt találtam, azt szétvágtam, és így lett belőle az ideiglenes „ruhám”, a régi ruhámat, meg beletömte a szájába, és még az arca köré tekertem a másikat szorosan, a fegyvereit meg elvettem, és így menekültem meg.

Sasuke aktiválta a sharinganját, és vészjóslóan nézett a lány üldözőire, s kivonta a katanáját, majd a lányt maga mögé parancsolta.

- Nocsak-nocsak. – lépett elő a banditák közül Hirashi.

- Hozzáakartál érni, ahhoz ami az enyém? – nézett a férfire gonoszan.

- Mi az, hogy „ahhoz ami a enyém”? Nem vagyok a tiéd! – sziszegte a lány, majd érezte, hogy a lepedő kezdi megadni magát. – A picsába!

- Mi az? – fordult hátra Sasuke, majd látta, hogy a lepedő megadta magát, ezért lekapta magáról a köpenyét, és a lány köré tekerte. – Igen, az enyém vagy, úgyhogy menj hátrébb cicám.

- Megyek már, megyek, de gyorsan végezz velük, nem akarok így maradni egész nap. – felelte a lány.

- Pedig jól nézel ki, cica. – felelte Hirashi egy perverz mosoly kíséretében.

Sasuke ezen a mondatán a férfinek bepöccent, s villámlépéssel a férfi előtt termett, majd a nyakánál fogva a magasba emelte, és egy fának vágta, addig a férfi társait egy genjutsuba ejtette, ahol kiáltozva lehelték ki a lelküket, addig oda sétált a férfihez.

- Hogy merészeltél ahhoz nyúlni, ami az enyém? – kérdezte a férfi. – Ugyan annyi fájdalmat kapsz, amit te okoztál Sakurának. – nézett a férfi szemeibe, majd ördögien elmosolyodva elkezdte a férfi kínázást, addig Sakura átöltözött, mivel az obszidián szeműnél volt a táskája.

- Sasuke. – sétált oda az ónix szeműhöz, majd megérintette a férfi vállát, aki hátra nézett a lányra. – Nyugodj meg, nincs semmi baj, vigyük a kage elé, ő majd dönt az élete felől jó? – mosolyodott el halványan, mire a férfi bólintott, és megkötözték a férfit a hullákat eltüntették.

- Nem fogom többször hagyni, hogy elraboljanak mellőlem, bár, hogyan tudtak elrabolni mellőlem? – kérdezte a fiú hirtelen.

- Na látod, ez egy jó kérdés… Hé! Hirashi. – ütötte meg a férfit, mire az felébredt. – Hogyan tudtatok elrabolni Sasuke mellől? – kérdezte a lány kíváncsian.

- Benyugtatóztunk titeket, és tudjuk, hogy te szinte az összes nyugtató, méreg ellen immunis vagy, de ezt nem régen fejlesztettük ki, és ti ketten voltatok a tesztalanyok. Tényleg, Sasuke, Miyako elszórakoztatott? – kacagott fel gonoszan a férfi, mire a lány összevont szemöldökkel nézett az obszidiánra.

- Hogy értette ezt? – kérdezte a fiútól.

- A te képedben tepert le, azzal bukott le, hogy „Sasuke-kun”, és tudom, hogy te nem mondod már.

- Értem. – sziszegte a lány, s behúzott a fogolynak, aki újra kiterült. – Ez, jól esett. – sóhajtott fel megkönnyebbülten.

A fiú hátulról átölelte a lányt, aki megfordult a karjában, csillogó szemekkel nézte a férfi a lányt, majd a rózsaszín ajkaira tévedt tekintete, már hajolt volna, hogy megcsókolja szíve választottját, most már tudta, hogy szereti a lányt, de a lány elkapta a fejét, mire a férfi felsóhajtott.

- Nem lenne helyes. – suttogta a lány.

- Miért nem? – kérdezte a férfi.

- Mi lesz, ha megint elmész? És nem térsz vissza? – nézett a fiú szemeibe. – Nem bírnám ki azt, hogy elveszítselek. – túrt bele a hajába keserűen, mire a fiú magához ölelte.

- Soha nem fogsz elveszíteni. – csókolta meg a lányt, aki viszonozta a csókját.

- Szólnunk kell a kagenek. – szakította meg a csókot a rózsaszín, mire a fiú bólintott, és az ájult férfit megfogva elindultak a kagehoz kézen fogva.

Mikor odaértek a kagehoz, bekopogtak az ajtón, és mikor megvárták a bebocsájtást, egyből bementek.

- Jó napot! Haruno Sakura vagyok, és a társam Uchiha Sasuke. Elkaptuk a banditák vezérét. - jelentette ki a lány.

- Jó napot nektek is! Vas földje kageja vagyok, Himura Itsume. – mosolyodott el a férfi. – Örülök, hogy elkapták a banditák vezérét, nyugodtan szálljatok meg az egyik fogadónkba.

- Nem köszönjük a kedvességét, de most már haza szeretnénk térni. – jelentette ki az obszidián szemű határozattan.

- Ahogy óhajtjátok. – mosolyogott még mindig a férfi. – A készleteiteket attól még töltsétek fel, utána induljatok. – javasolta a férfi, mire bólintottak.

- Akkor mi mennénk is. – jelentette ki az obszidián szemű, majd a lány kíséretében meghajoltak, majd kiléptek az irodából.

Ki indultak a kage házból, majd egy bolt felé indultak, majd összeszedték a szükséges dolgaikat, miután fizettek, útjukat Konoha felé vették.

Kéz a kézben sétáltak, nem tudták mi következik ez után, azt viszont tudták, együtt megoldják.

 

Vége

 

Igazából rájöttem, hogy teljesen feleslegesen bontottam szét, no mindegy.

Szavak száma: 1097

Igazából ez már régen megírt folytatás, és elfelejtettem ide is feltölteni, illetve még utólagosan feltöltöm a Karácsonyi fejezetet.