Karácsony

Hát eljött ez a pillanat, mit oly' nem várt életében. Egy nagyot sóhajtva kilépett az irodájából, majd bezárva azt, kifele indult az épületből. Elköszönt a recepción lévő munkatársától, Boldog Karácsonyt kívánva. Kilépve az épületből összehúzta kabátját magán, s a sálját szorosabbra tekerte a nyaka köré, mely el fedte a fél arcát. A térdig érő hóban bandukólt haza. Haza... Mi is ez a szó? Mit jelent számára? Egy barátokkal teli házat? Egy családot? Vagy a szerelmét? Ki tudja, ő maga se tudta. Rózsaszín hajára hópelyhek hullottak. Azt mondják, hogy akinek tiszta a lelke, azon látszódik a hópehely mintája. Bár, ki tudja? Neki se tiszta a lelke. Sok vér tapadt kezére. Lehajtott fejjel sétált haza fele. Arra se vette a fáradságot, hogy felemelje a fejét. Hiányzott neki egy obszidián szemű, fekete hajú egyén. Persze, hogy hiányzott neki, hisz szerelmes belé. Azt akarta, hogy mellette legyen, viszont egyből meggondolta magát. Mily' önző gondolat. Lassan felemelte a fejét, s észre vette, hogy egy parkhoz ért, ahol egy lélek sincs, felemelte a fejét, s hagyta, hogy a hópelyhek az arcát kezdjék el betakarni.

Pár percen keresztül így maradt, majd megtörölte az arcát. Már tovább indult volna, mikor egy mély hang megszólította.
- Sakura. - a lány egyből összerezzent, s hátra fordult, kitágultak a szemei, mikor meglátta a szeretett férfiját.
- Sasuke-kun. - nem tudta, hogy most mit csináljon, oda menjen és megölelje.
Vacilált, hogy mégis mit tegyen, de a holló fekete hajú olvasott gondolataiban. Kitárta a kezét, ezzel jelezve, hogy bújjon hozzá. A smaragd szemű kapva kapott az alkalmon, egyből megölelte a férfit.
- Üdv itthon Sasuke-kun.
- Haza értem, cseresznyevirágom.
A lány felnézett szeretett férfijára, s halványan elmosolyodva, megsimogatta az arcát. A fiú is elmosolyodva puszit nyomott a homlokára. Hiányzott neki a lány, az illata, a kecses teste, a szép ajkai, a gyönyörű smaragdjai, tudta, hogy nem sok embernek vannak ilyen szép szemei, és a rózsaszín haja, melyet annyira imádott.
Száját lejjebb vitte, végig szántott a fiatal nő arcán, és az ajkaiig meg sem állt.
- Boldog Karácsonyt, Sakura. - szakította meg a csókot, ezzel eltávolodva méz édes ajkaitól.
- Boldog Karácsonyt, Sasuke-kun. - mosolyodott el a lány, s újabb csókba hívta kedvesét.

Ezzel a kis szösszenettel szeretnék mindenkinek Kellemes ünnepeket, és Boldog Karácsonyt kívánni. ♥️

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SasuSaku: Edzés

Kép
  Egy szerelmes pár feküdt az ágyon, egymást ölelték, miközben a nap első sugarai bevilágítottak a szobába. A férfi halk sóhajjal húzta közelebb szerelmét magához, ölelte tovább. A lány boldogan bújt párja biztonságit ölelő karjaihoz, a nap sugara, a lánynak a szeméhez sütött, jelezve, ideje felkelni, el kell kezdeni a napot. A százhatvan centis lány morogva hátat fordított a napsugárnak, s a közel százkilencven centis párjának mellkasába dörgölte a fejét. A férfi erre a cselekedetre megmozgatta a szemhéját és nagy nehezen kinyitotta a szemét, majd vissza is zárta a hirtelen világosság miatt. - Elfelejtettük lehúzni a redőnyt. – dörmögte álmos hangján. - Tudom. – felelte a lány, majd átölelte a férfi nyakát. – Még maradjunk így. – suttogta álmos hangján, s jelezve még maradjanak a meleg takaró alatt. - Kicsim, tudod, hogy Kakashiék nem várnak. – morogta, pedig neki is annyi kedve van kiszállni a meleg takaró alól, mint a cseresznyevirágának . - Tudom, azok a fafejűek képesek rá
További információk

SasuSaku: Folytatás

  Előző fejezet tartalmából: „Már pár órája ment a folyosókon, de eddig még nem találta meg a kijáratot, majd egyszer csak, víz csobogására lett figyelmes, a hang irányába kezdett futni, mikor a háta mögül hallotta, hogy a banditák követik, ezért gyorsabban kezdett el futni, majd az ablakon kiugorva a mélybe zuhant.” Most: Nagy csobbanással érkezett a vízbe, majd kiúszott a partra, észre se vette, de megsérült az oldala, - Talán akkor, amikor kiugrottam az ablakból . – gondolta magában. Begyógyította a sérülését, majd a sűrű rengetegbe vetette magát. Órák óta gyalogolt, fáradt volt, és éhes, már régen megszáradt, de tudta, hogy minél előbb meg kell találnia Sasukét. A háta mögül lábdobogásokat, és kiáltásokat hallott, egyből elkezdett futni, tudta, ha most nem menekül meg, akkor itt fog meghalni. Nem figyelt a lába elé, és egy kiálló gyökérbe elbotlott, s lebukfencezett a domboldalon, egyből felpattant, s tovább futott. Eközben Sasuke se tétlenkedett, kereste cseresznyevirágát
További információk

ShikaTema - Vacsora

  Fáradtan sétált Konoha utcáján. Szőke haját négy coffban fogta össze, legyezője hátára szíjjazva, lila blúza, s fekete szoknyáját a nap sötétebbnek tüntette fel. A lemenő nap. Mennyire szerette ezt a napszakot, hamarosan vége a napnak, s a másik nap egy új reményt kelt az emberben. Remény? Kérdezte magától a szőkeség, majd egy fáradt sóhajjal házához oda lépett. Már lassan két éve, hogy Sunakaguréből Konohába költözött, egy Nara miatt. Ki nem is figyel rá, s csak fájdalmat okoz neki. - Temari! – kiáltotta valaki utána, még mielőtt belépett volna biztonságot nyújtó menedékébe. - Shikamaru? – fordult meg kérdő tekintettel. – Mit szeretnél? - Cs… Csak azt szerettem volna meg kérdezni, hogy vacsoráztál e már. – vakarta meg tarkóját zavartan a barna hajú. A szőkeség már válaszolt volna, mire megmordult a hasa árulóan. A szőkeség elpirult zavarában, s nemlegesen megrázta a fejét. - Akkor szépen eljössz velem vacsorázni. – vigyorogta a srác, majd karon ragadta a kiszemeltjét, s e
További információk