ShikaTema - Vacsora
Fáradtan sétált Konoha utcáján. Szőke haját négy
coffban fogta össze, legyezője hátára szíjjazva, lila blúza, s fekete
szoknyáját a nap sötétebbnek tüntette fel. A lemenő nap. Mennyire szerette ezt
a napszakot, hamarosan vége a napnak, s a másik nap egy új reményt kelt az
emberben. Remény? Kérdezte magától a
szőkeség, majd egy fáradt sóhajjal házához oda lépett. Már lassan két éve, hogy
Sunakaguréből Konohába költözött, egy Nara miatt. Ki nem is figyel rá, s csak
fájdalmat okoz neki.
- Temari! – kiáltotta valaki utána, még mielőtt
belépett volna biztonságot nyújtó menedékébe.
- Shikamaru? – fordult meg kérdő tekintettel. – Mit
szeretnél?
- Cs… Csak azt szerettem volna meg kérdezni, hogy
vacsoráztál e már. – vakarta meg tarkóját zavartan a barna hajú.
A szőkeség már válaszolt volna, mire megmordult a
hasa árulóan. A szőkeség elpirult zavarában, s nemlegesen megrázta a fejét.
- Akkor szépen eljössz velem vacsorázni. – vigyorogta
a srác, majd karon ragadta a kiszemeltjét, s elvezette az étteremig.
- De, Shikamaru. Nem kellett volna komolyan. –
pirult a lány, miután leültek egy szabad asztalhoz.
- Nem baj, ránk fér már egy vacsora. Hisz a
múltkorit jól elbaltáztam. – nevetett fel kínosan a férfi, miközben megvakarta
a tarkóját.
- Áh, dehogy. – legyintett a szöszi nevetve. – Csak
nem tudtam mire vélni, hogy magadra borítottál egy tál fagyit, utána meg
lefejelted a pincért, ezzel kitiltva minket az étteremből.
- Muszáj ezt felhoznod baba? – nézett érettséget játszva
a Nara.
- Baba? – nézett a kék szemű furcsán a becenevet
hallva. – Elméletileg én vagyok az idősebb drágám.
- Ez igaz, de nekem mindig is a babám maradsz. – húzódott
féloldalas mosolyra a férfi ajkai.
A nő erre elpirulva szemét forgatta, már mondott
volna valamit, de megjelent a pincér, ők meg leadták a rendelésüket. Pár perc
elteltével megérkezett az ételt, amit jó ízűen elfogyasztottak. Temari már
vette elő a bukszáját, mire a férfi morgott egyet, hogy hagyja, majd ő fogja
fizetni.
Miután fizettek kiléptek az étterem ajtaján.
- Köszönöm a vacsorát, jól esett. – mosolyodott el
a nő, mire egy puszit adott a sötét hajú arcára.
Vagyis, adott volna, ha a férfi nem rántotta volna
el a fejét, s az arca helyett, az ajkaira adott puszit. A nő vörösödve lépett
egyet hátra, miközben motyogott, hogy sajnálja, nem így tervezte. Shikamaru
ezen halványan elmosolyodva, közelebb lépett a szőkeséghez, mire a nő állát
megfogva felemelte, s száját szerelme mézédes ajkaira tapasztotta.
Halihóóó!
Régen hallottatok rólam, sajnálom, kevés volt az időm mostanában. De
kárpótlásként meghoztam egy újabb kis szösszenetet ^w^ remélem elnyerte a
tetszéseteket. A helyesírási hibákért elnézést! ^w^ További szép napot mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése