SasuSaku-Black Pearl

Haruno Sakura 24 éves fiatal nő. Se gyereke, se férje, se senkije, édesanyja még középiskola befejeztével agyrákban meghalt, édesapja egy másik nővel lelépett. Nem volt szinte barátai, csak Hinata, Ino, és Naruto, de ők is szinte eltávolodtak tőle, mivel ők már a családalapításon vannak, ahogy az összes többi volt osztálytársa. Talán egyedül még Sasuke van így, akinek senkije sincs. De kitudja, lehet, hogy már családos apa. Naruto és Hinata tavaly házasodtak és már érkezik az első poronty. Sai és Ino már 20 évesen összeházasodtak. Shikamaru és Temari, meg összeköltöztek, ahogy a többi volt osztálytársa is ilyen szinten vannak, ahol a többiek. Ezzel a gondolattal szállt ki autójából, majd sétált be a kórház ajtaján. Köszönt az információs pult mögött lévő férfinek, majd tovább sétált az irodája felé.

- Sakura! – halott egy ismerős hangot, megfordult majd meglepetten bámulta a jövevényt.

- Sasuke? – nem akarta elhinni, hogy ő áll előtte, de azonnal rendezte arcvonásait. – Szia! Minek köszönhetem, hogy megszólítottál, és hogy találtál rám?

- Naruto mondta, hogy itt dolgozol, mint igazgató. Szóval mégis orvos lettél. – felelte szűkszavúan a férfi.

- Igen, orvos lettem. – felelte komoran a lány. – De, mit szeretnél Sasuke?

- Visszaköltöztem Konohába, s gondoltam beköszönök hozzád, és szeretettel meg hívlak hozzám, hogy újra itt vagyok a régi közegben. – mosolyodott el a férfi. Persze, neki könnyű volt mosolyogni, mindig is kedves volt mindenkivel, ő meg? Csak a negatívat látta, semmi pozitívumot. Undorodott konkrétan a pozitív dolgoktól, a rózsaszín hajánál is fontolóra vette, hogy befesti mégsem tette. Hogy miért? Nem akart az átlagemberek közé kerülni, s rózsaszín hajjal nem minden ember jár. Kivéve akkor, ha pár ember befesti a haját rózsaszínre, de lerí róla, hogy nem természetes. Ellentétbe az övével, ezért se festette be.

- Köszönöm a meghívást, de nem hiszem, hogy részt fogok venni rajta. – felelte ridegen.

- Még mindig olyan rideg vagy, mint voltál. Viszont számítottam erre a válaszodra, ahogy a többiek is, és nem szándékozom elmenni innen, addig, amíg igent nem mondasz a meghívásra. – a lány csak megforgatta a szemét.

- Nem fogsz lekopni rólam, amíg igent nem, mondok mi? – kérdezte unottan a férfitól.

- Pontosan. – vigyorgott az ónix szemű, mint a tejbe tök.                                     

- Akkor legyen, elmegyek, legalább lekopsz rólam. – irritálta a férfi jelenléte, Sasukének szinte semmiért se kellett harcolnia, amíg ő a beteg anyját gondozta közép suliba, mivel drága jó apja lelépett egy másik nővel.

- Auch! Sakura, ez nem volt szép. – kapta a szívéhez a kezét a férfi sértődötten.

- Aha, biztos. Na, szia. – fordított hátat a fiúnak, majd bement az irodájába, levette kabátját majd a köpenyét átvéve, ment a betegekhez.

Az egész napja eseménytelenül telt, majd mikor vége volt a műszakjának, annak ellenére, hogy ő volt az igazgató, a sajátbetegeit jobban szeretette, ha ő maga gondoskodik róluk, és nem másra bízza ezt a feladatot. Fáradt sóhajjal lépett ki a kórház ajtaján, majd beült autójába és haza vezetett. Mikor hazaért, már szállt ki az autójából, de észrevette, hogy egy férfi áll az ajtaja előtt.

- Most komolyan? Miért nem lehet végre békén hagyni? – csattant fel hirtelen a lány az előtte álló szőkének címezve. – Minek kellett elmondani, hogy hol dolgozok? Meg mondanád Naruto?

- Neked is szép estét Sakura-chan. – mosolygott rá bárgyúan a férfi. – Azért mondtam el neki, mivel rád is kíváncsi volt, nem csak ránk. Meg gondolom te is örülsz neki, ha egy rég nem látott ismerős rád köszön, és meghív magához csupán kedvességből. Meg mivel ismerünk tudtuk azt, hogy biztos nem jöttél volna el, hiába mondtál igent, ezért is jöttem el érted.

- Hurrá. Örülök neki. – forgatta meg smaragd szemeit. – Gyorsan átöltözök, és mehetünk.

- Éljen. – vigyorgott a kékszemű, Sakura se bírta tovább ezért megeresztett egy halvány mosolyt.

- Gyere, menjünk be. – miután bementek Sakura átment átöltözni, mikor visszaért, egyből mentek is az Uchiha negyed felé.

- Meg látod Sakura-chan jó lesz, hidd el. – mosolygott rá. Ezt becsülte Narutoba, hiába volt sokszor szomorú, akkor se mutatta ki, hanem csak vigyorgott mindig, mint valami tejbe tök.

- Csak érjünk oda, minél előbb, és had menjek haza. – morogta halkan, de bánatára, vagy sem oda értek az Uchiha negyedhez, és azon belül Sasukenek a házához.

- Na, végre, hogy ide értetek. Látom, plakáthomlok szeretsz késni. – vigyorgott a lányra barátnője.

- Ino malac! Látom, még mindig nagy a szád. Sai biztos örül a nagy szádnak. – fonta keresztbe maga előtt karját a rózsaszín, Ino először meglepődött, majd nevetni kezdett.

- Á, végre megérkeztetek. Gyertek csak beljebb. – invitálta be a hármast az ónix szemű. – Sakura, örülök, hogy eljöttél.

- Volt más választásom? – vonta fel az egyik szépen ívelt szemöldökét.

- Nem, nem volt más választásod. – mosolyodott el a szőke.

- Sakura-san! – kiáltott fel hirtelen Hinata, majd oda ment, hogy megölelje barátosnéjét.

- Hinata. – próbálta magához ölelni, hiszen akkora pocakja volt, hogy nehezen sikeredett átölelnie. – Hogy vagy? És hogy van az én keresztfiam? – mosolyodott el, és megsimogatta a lány hasát.

- Fiú? – kiáltott fel hirtelen Naruto. – Fiam lesz… Fiam fog születni. – kapta fel feleségét, és szerelmesen megcsókolta.

- Igen, kisfiunk lesz Naruto-kun. – mosolygott halványan a fekete hajú.

- Sakura-san csodálatosabb vagy, mint valaha. Honnan tudtad, hogy kisfiú lesz? – kérdezte hirtelen Lee.

- Nem hiába vagyok jó a szakmámba. – válaszolta morogva, Lee idegesítette a legjobban, állandóan körberajongta, hiába mondta meg neki, soha az életbe nem fognak összejönni, Lee akkor se adta fel, és addig-addig próbálkozott, amíg a lány nem kent neki egy taslit.

- Oké, emberek. Inkább bulizzunk. – szólalt fel Neji.

- Én inkább leléptem. Ja, és még valami, ne hívjatok meg ilyenekre többet. Mivel nem érdekel, hogy ki jött vissza, vagy kimegy el. Világos voltam? – mindig is hidegen viszonyult a többi osztálytársa felé, egyedül Hinata, Naruto, és Ino értették meg, hogy miért ilyen hideg, és ellenszenves szinte mindenkivel, ritkán mosolygott, és még ritkábban nevetett.

- Aj, Sakura! Ne légy már ilyen savanyú! – emelte fel a hangját TenTen. – Inkább örülj, hogy meghívott Sasuke. Hálásnak kéne lenned, és nem undokoskodni. – oktatta ki a barnahajú. -

- Befejezted? – unottan nézett rá.

- Jól van lányok. Ne veszekedjetek, inkább örüljünk annak, hogy Sasuke visszatért közénk. – próbálta csitítani a kedélyeket Shikamaru.

- Majd akkor nyugszom meg, ha Sakura nem lesz undok velünk.

- Erre csak annyit tudok mondani, hogy vagy megszoksz, vagy megszöksz. – vigyorgott a lány gúnyosan. – Unalmas vagy TenTen, és idegesítő is. – meg se várva a választ kilépett az ajtón, majd becsapva maga mögött hazament.

Eközben a többiek tátott szájjal néztek a lány után. Nem fért a fejükbe, hogy hogyan mondhatott ilyet a lány. De mindenki tudta, persze, hogy tudták, sőt sejtették is, hogy Sakuraba, már rég valami megtörött. De azt nem gondolták volna, hogy ilyen lesz a későbbiekben.

- Utána megyek. – szólalt meg hirtelen Sasuke.

- Biztos vagy benne? Képes lennél utána menni? – kérdezte gúnyosan Temari.

- Kíváncsi vagyok, hogy miért ilyen. De várjunk, Naruto, Hinata, Ino, ti nem tudjátok, hogy miért ilyen? – kérdezte az onix szemű a többiektől.

- Ezt neki kell elmondania, nem lenne tisztességes, ha mi mondanánk el. – mondta a szőke hajú lány komolyan.

Eközben Sakura már hazaért, belépett a sötét házba, majd a villanyt felkapcsolva, levette kabátját, és cipőjét, majd a hűtőjéhez sétált, ahol elővette még a maradék lasange-t, amit berakott a mikroba, már vette volna ki az átmelegedett kajáját, de akkor csöngettek nála.

- Ki az a hülye, aki este fél 8-kor zargatja az ember. – morogta magába. – Megyek már, megyek már! Nem kell ráakaszkodni arra a kurva csengőre. – mikor kinyitotta az ajtót a lány, meglepetten figyelte az előtte állót. – Mit keresel itt? Nem a bulidon kéne lenned? – kérdezte hidegen.

- De, kéne. Csak valaki volt oly szíves, és lelépett a bulimról, szinte mindenkit megbántva. - felelte rezzenéstelenül a férfi.

- Majd kiheverik. – felelte a lány unottan. – Bejössz? – tárta kijjebb az ajtót a férfinek.

- Igen, és nem, nem fogják ezt kiheverni. Főleg nem TenTen. – mikor bement a sötéthajú, a smaragdszemű egyből becsukta az ajtót.

- Nem nagyon tud, érdekelni, TenTen lelki fájdalma. Ami a szívemen, az a számon. Szerintem unalmas, és idegesítő. Bár, ezt a többiekre is mondhatnám, kivéve Inoékra.

- Ha elmondanád, hogy mi bajod velünk, akkor legalább tudnánk rajta segíteni. – jelentette ki komoran, s kezdett már felmenni a férfi agyvize.

- Minek? Se kedvem, se türelmem ilyet megosztani Veled. És ha csak ezért jöttél, akkor menj haza, és bulizd szét az agyadat. – gúnyolódott a nő, és már azon gondolkozott, hogy mikor akar szándékozni a férfi, hogy végre megehesse a lasange-jét.

- Sakura, ezt most azonnal fejezd be! – emelte feljebb az obszidián szemű a hangját. –

- Miért? Mi lesz? Beárulsz anyámnak, vagy az apámnak, hogy milyen is vagyok? – gúnyosan elmosolyodott a lány, szórakoztatónak tartotta a fiú kiakadása.

- Én csak beszélni akarok veled, hogy megtudjam, hogy miért vagy ilyen! – kiabált az obszidián szemű.

- Igen? Tudni akarod, hogy mégis mi bajom veletek? – kiabált most már a rózsaszín hajú is.

- Igen! Tudni akarom!

- Az a bajom veletek, hogy nektek szinte semmiért se kellett küzdenetek. Nektek minden egyszerűen ment. Míg nekem ki kellett néha dolgoznom a belemet, hogy utána fáradtan elmenjek suliba, és a ti boldog arcotokat lássam, amitől felfordult a gyomrom, és most is. Nem nektek kellett a beteg anyátokat ellátnotok, miután az apátok egy ringyóval lelépett. Nem nektek kellett a megélhetésetekért küzdenetek. – sziszegte a férfinek egyre közelebb lépve. – Úgy hogy ne pampogj nekem, hogy nem kellett volna ezt mondanom TenTennek!

- Ne légy ilyen rideg, Sakura. Így mindenkit el fogsz ijeszteni magad mellől, senki se fog melletted maradni. – sziszegte a sötét hajú a lánynak.

- Nem fog érdekelni. Se most, se máskor, se semmikor! És, ha tovább akarsz még zargatni, jobban jársz, ha nem teszed! Így is elegem van belőled, kopj le rólam, és hagyj békén. - kiáltotta a nő a férfire, aki meglepetten nézett a lányra, majd szomorúan lehajtotta a fejét, majd bólintott egyet, és elkezdett az ajtóhoz menni, még mielőtt kilépett volna, ezt mondta a lánynak.

- Sose gondoltam volna, hogy pont te fogod ezeket mondani nekem, mikor mindig megvédtelek. De ám legyen, nem kereslek többet, se én, se a többiek, ezt megígérhetem neked. – keserűen elmosolyodott, ekkor tudatosult a lányba, hogy mit is vágott a fiú fejéhez, még mielőtt a fiú kilépett volna a bejárati ajtón, a smaragdszeműnek egyik szeméből egy kövér könnycsepp folyt végig arcán, amit a férfi pontosan látott. – Sakura…

- Ezért nem akarom, hogy közelembe kerüljenek, mivel nem tudom az emberek elvesztését feldolgozni. – patakokban folytak a könnyei, és szaggatottan vette a levegőt. - Édesanyámnak az elvesztését se tudtam feldolgozni, pedig már 6 éve, hogy meghalt, ezért vagyok érzelemmentes az emberekkel, mert akkor tudom, hogy nem sérülhetek meg. – motyogta a lány, Sasukébe ekkor tudatosult, hogy a lány végleg összetört, s pont előtte.

A fiú meglepetten figyelte a lányt, majd oda ment a lányhoz, és a karjai közé zárta, aki kapaszkodott a fiú pólójába, mintha az élete is függött volna tőle.

- Sose hagylak el. – suttogta a férfi, majd a nő álla alá nyúlt, felemelte a lány fejét, s az ajkát a lányéra tapasztotta, aki meglepődötten viszonozta.

Szép estét mindenkinek^^ ez az első SasuSaku-s novellám, de nem az utolsó, ha tetszett akkor csillagozz, és kommentelj^^ köszönöm, hogy elolvastad^^ további szép estét.

Szavak száma: 1797